Mezei sóska (Rumex acetosa)
Gyógyhatása
A leveléből készült tea csillapítja a lázat. A népgyógyászatban féregűzőnek és hasmenésgátlónak használták. Jelentős a vízhajtó hatása és erősíti az immunrendszert. A gyökeréből készült tea méregtelenítő, valamint ekcéma és herpesz kezelésére alkalmazható a gyökerek préselt leve.
Felhasználás külsőleg
A mezei sóska leveleit összezúzott formában darázs-és a méhcsípések kezelésére használják, gyökerének kivonatát pedig bőrproblémák kezelésére szolgáló kenőcsökhöz adják.
Állapotok ahol ajánlottak
láz
folyamatos szomjúságérzet
darázscsípés
bélhurut
hasmenés
immunrendszer erősítő
reuma
ekcéma
herpesz
skorbut
ízületi fájdalmak
bőrgombásodás
pikkelysömör
Mellékhatás, ellenjavallat
Nagy dózisban történő bevitele magas kálium-oxát tartalma miatt nem ajánlott ízületi gyulladásban, köszvényben és gyomorsavtúltengésben szenvedőknek! Allergiás reakciót válthat ki a pollenje!
Mezei sóska levél tea hatása röviden
Görcsoldó, hasfogó, baktériumölő, féregűző, gyulladáscsökkentő, lázcsillapító, vizelethajtó
Mezei sóska hatóanyagai:
Gyökér: naftalén-diolészterek, tannin, antrakinonok
Levelek: oxálsav, mész, ásványi sók, foszfor, magnézium
Népies neve: kerti sóska, egyszerű sóska.
Angol neve: garden sorrel, common sorrel
Hasznos része: A mezei sóska érett termése (Rumicis fructus) és a gyökere (Rumicis rhizoma et radix) a felhasználható része.
Mezei sóska levél gyűjtése, szedése, tárolása
Nyár végén a már érett termések kerülnek leszedésre a magszárról, a gyökereket pedig kora őszig ajánlott felszedni. A termések vékony rétegben kiterítve száríthatók, végül pedig egy jó záródó zacskóban tárolandók. A gyökerek csak jó alapos megtisztítás és feldarabolás után kerülnek kiszárítható állapotba, végül pedig egy bálazsákba tárolóhely gyanánt.
Története
A magyar nyelvemlékek közül először 1430 körül jelent meg a Schlägli Glosszákban acetosa: sosca alakban. A só szavunk eredetileg olyan dolgokat jelölt meg, amelyek savanyúak voltak, a sós melléknév innen származhat. Az acetosus megjelölés is a mezei sóska ízére utalhat, ugyanis a latinban az acetum az ecet megfelelője, amely a savanyúságáról ismert.
Amerikában kedvelt növény, azonban élelmiszerboltokban nem forgalmazzák, így cserepes formában kell megvásárolni, vagy otthon szaporítani. A mezei sóska fiatal levelei ízletesek, gyakran szerepelnek salátakeverékekben. Mivel igen savas a levele, ezért húspuhítóként is gyakorta alkalmazzák.
Botanikai leírása, termesztése
Őshazájának Európa tekinthető, de felfedezhető Ázsiában, Észak-Amerikában és Chilében is. A keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó évelő növény. Szárai kicsivel haladják meg az 1 méteres magasságot. Levelei viszonylag hosszúak és tőrózsát alkotnak. Virágai aprók, és vöröses színűek. Termése parányi makktermés.
A mezei sóska számára a legideálisabb a tápanyagban gazdag talaj, amely kielégíti a nagy vízigényét is. Kedveli a napos időt, de a félárnyékot is jól tűri. Magról szaporítható tavasszal, közvetlenül a helyére érdemes ültetni, de fóliasátorban is remekül kihajt. Nem igényel különösebb gondozást, de ha rendszeres levéltermést várunk, akkor ajánlott visszametszeni a megjelenő virágszárakat.
